ISMERD MEG KUTYÁDAT!
A bírálathoz kapcsolódó részletes kiegészítés letölthető innen:

Nagyon fontos megjegyezni, hogy a moszkvai őrkutya
egy különleges kutyafajta!

Nem csupán kellemes megjelenése, hatalmas termete, hűséges tekintete, szőrzetének szemet gyönyörködtető színe az, ami miatt hazánkban is nagyon kedvelik a MOSZKVAI ŐRKUTYÁT, hanem jóval inkább a felülmúlhatatlan egyénisége szerez számára barátokat. A megbízhatóság tekintetében is az élvonalban van, erő és méltóság, valamint ragaszkodás testesül meg benne.

Kiegyensúlyozottsága erejének tudatából ered, mely képessé teszi, hogy magas szinten szolgálja az embert. Mivel örökölt védőösztöne kivételes kezdeményező készséggel párosul, rendkívül bátor és magabiztos, egyszóval különleges karakter. Öntudatos, saját döntése alapján él, idegenekkel szemben tartózkodó, soha le nem kenyerezhető. Az őrzés a vérében van, szükség esetén haladéktalanul akcióba lép. Bár szereti a szabadságot, igényli az ember közelségét. Domináns és nagyon független, éppen emiatt kimondottan energikus, határozott gazdára van szüksége. Valóságos álomkutya!

Ezt a fajtát azért tenyésztették ki, mert az eredeti fajták bizonyos feladatokat nem tudtak teljesíteni. E fajtával szemben különösen magas elvárásokat követeltek meg a fajta kitenyésztői.

Figyelembe kell venni, hogy a fajta standardot 1958-ban írták le először, az első alom viszont 1949-ben született. Azóta a fajta követelmények megváltoztak, így 2007-ben a negyedik fajtaleírást adták ki Oroszországban. Sajnos ezt a változást a hazai bírálatoknál abszolút nem lehet érzékelni, nincs bírói utánképzés és így a bírálatok sem értékszerűen születnek meg!

A moszkvai őrkutya – Szolgálati kutya! Testalkata ennek a célnak van alárendelve!
Mindent, ami ennek árt, mellőzni, ami ilyen irányú készségét fejleszti, azt segíteni kell.
A kifogástalan küllem – teljesítmény nélkül értéktelen.
Kiváló teljesítmény viszont az egyed alkatának célszerű felépítése nélkül sohasem jöhet létre.
A teljesítmény nem választható el a küllemtől, a kettő szorosan összefügg és csak egységesen értékelhető.
A küllem önmagában történő bírálata megbontja a kívánatos biológiai egységet és hátráltatja a fajta állandó javulását. Ez természetes, hiszen az alkat egyedüli figyelembevétele a kutya tenyészértékéről nem adhat tiszta, világos képet. Márpedig a tenyésztés célja, hogy egyensúlyt teremtsen teljesítmény és küllem között.
Nagyon fontos, hogyan értékeljük, vajon az észlelt kisebb-nagyobb hibák csökkentik-e az egyed tenyészértékét, vagy lényegtelenek, elhanyagolhatók. Helyes eredményre csak akkor jutunk, ha a kutyát, mint szerves egészet bíráljuk. Ilyenkor ne azt kutassuk, hogy az egyes testrészek mennyire közelítik meg az ideális típust, hanem törekedjünk arra, hogy képesek legyünk megállapítani a bírált egyed testrészeinek egymáshoz való helyes arányát, illetőleg arányosságát.
Aki csak hibát keres, az nem jár helyes úton, és nem ismeri a fajtát. A „hibakereső” bíráló, ha nem talál alkati problémát, egyén értékmérők mérlegelése nélkül kifogástalannak, ha hibára bukkan, különösebb megfontolás nélkül értéktelennek minősíti a kutyát.
A kiállítási bírálatnak két szereplője van: a bíró és a kutya. A kutya küllem hibáinak észrevétele szakmai hozzáértést kíván a bírótól, de a hiba mértékének, súlyának megítélése egyéni mérlegelésen alapul. Alapigazság, hogy két ember nem érti teljesen azonosan a standard egyetlen kitételét sem, az egyik ember így – másik úgy ítéli meg a kérdéses kutya küllemét, mivel hogy tökéletes standard, kifogástalan kutya és tökéletes ember sincsen!
Éppen ezért bármilyen hozzáértő bíró ítéletén lehet vitatkozni, de ha a bírói döntést nem tekintenénk véglegesnek és vitathatatlannak, akkor az egész bírálat értelmét vesztené. A kiállítási szabályzat szerint a bírói döntés ellen óvásnak nincs helye! Egyetlen megoldás kínálkozik: a küllembírók állandó és alapos továbbképzése lenne!
A kiállítási bírálat szükségképpen nem mutat túl a kutya egyes testrészeinek, küllemi hibáinak és mozgásának megítélésén. A moszkvai őrkutyának azonban nemcsak külleme, de vérmérséklete, természete, pszichikai lénye is van. A világ legszebb moszkvai őrkutyája is értéktelen, ha a természete kifogásolnivalót hagy maga után! A szakszerű küllembírálat alapfeltétele: ismerni kell a fajtaleírást, a kutya anatómiáját, a testtájakat, a vérmérsékletet, a kondíciót, a típust, a méreteket és a mozgást

A küllembírálat módszere

A bírálat alapos és kellő szaktudás nélkül lehetetlen. A bírálat rámutat a kutya fizikai hibáira, amelyek az utódokban is jelentkezhetnek. Elfogadott nézet, hogy az egyed minél inkább megközelíti az ideális típust, annál valószínűbb, hogy jobb alkati tulajdonságokra számíthatunk az utódoknál. A bírálat sík talajon történjen, mert csak így kaphatunk biztos eredményt. A szakmailag helyesen és jól alátámasztott bírálathoz idő kell. Az elkapkodott, felületes ítélet nem vezet sehova. Először szemügyre kell venni az egyedet, ilyenkor a bírálóban kialakul valamiféle összbenyomás, amelyet a részletes bírálat során megerősít, esetleg elvet. A részletes, alapos bírálatkor jobban szembetűnnek az állat rejtett hibái. A bírálat alatt a kutyának nyugodt testtartásban kell állnia, végtagjait egyformán megterhelve.

Elölről a fejet, füleket, szemeket, metszőfogak harapási formáját, szügyét és a mellső végtagállást bíráljuk.

Oldalról az agy-, és arckoponya arányát, a fülek tűzését, az elő-, és utózápfogakat, nyakat, mart, hátvonalat, ágyékot, faralakulást, faroktűzést, elülső és hátulsó végtagállást, mellkasmélységet, hasvonalat, mancsokat, izmoltságot, típust, arányosságot, harmóniát ítéljük meg.

Hátulról pedig a hátulsó végtagállást, a hát és ágyék szélességét, az izmoltságot, a vállakat, valamint a fart.

Ezt követően mozgás közben bíráljuk a kutyát. Ilyenkor a szabálytalan végtagállások jobban értékelhetők. Ugyancsak három irányból: szemből, oldalról és hátulról, lépésben és futás közben vizsgáljuk a végtagok működését. Miután a fajta munkakutya kategóriába tartozik, nagyon lényeges az erőnlét vizsgálata, mivel enélkül a kiváló küllem mit sem ér. A mozgatás során elbírálható szív, a tüdő és az izmok munkabírása.

Testméretek felvétele

A bírálatkor szükséges a testméretek felvétele, amely – legyünk tárgyilagosak – a bírálat egyetlen objektív megnyilvánulása. Ajánlatos háromszor végrehajtani a testméretek felvételét, s alapul kell venni a középarányost. Mérőeszközök: a mérőbot és a mérőszalag. Az egész folyamatnál indokolt betartani az alábbi szempontokat:

• a végtagok egyenlően viseljék a testsúlyt, azaz a kutya vízszintes, sík talajon álljon,
• az előírás szerint használjuk a mérőeszközöket, és azok legyenek szabályosak.

Testméretek

• Marmagasság A mar legmagasabb pontjának mérőbottal mért távolsága a talajtól.
• Törzshosszúság A vállízület elülső pontján és az ülőgumó hátulsó pontján átfutó függőleges egymástól való távolsága mérőbottal mérve.
• Testhosszúság A mar legmagasabb pontjának mérőbottal mért távolsága a mellkas alsó határvonalától.
• Mellkas szélessége A mellkas legtávolabbi pontjainak egymástól mért távolsága, közvetlenül a lapocka mögött, mérőbottal mérve.
• Fejhosszúság A nyakszirttől az orr hegyéig szalaggal mért távolság.

A küllem bírálatánál alapméretként szokták venni a marmagasságot, és ehhez viszonyítják a többi méretet. A kettő arányát százalékban fejezik ki. A testméretek nem minden esetben tükrözik a kutya felépítését, ezért az arányosság elbírálásánál mindig figyelembe kell venni az összbenyomást is. A szakszerű bírálatkor nélkülözhetetlen az alábbi fogalmak alapos ismerete és természetes alkalmazása:

• arányosság
• pigmentáció
• kondíció
• fejlettség

Arányosság

Az arányosság tulajdonképpen a kutyáról kialakult összbenyomás képe, az egyes testrészek egymáshoz való viszonya. A fajta, az ivar, a kor, a típus és hasznosítás szempontjából kell vizsgálni az arányosságot. Azt a kutyát, amelynek testrészei arányosan alakultak, rátekintésre harmonikus képet mutat, arányosnak vagy homogénnek nevezzük, szemben az aránytalan felépítésű heterogén egyeddel. Még kitűnő tenyészpartnerek segítségével is nehéz korrigálni a kutya küllemi heterogenitását, mivel az aránytalanság makacsul öröklődik.
Nem homogén például az a kan, amelyiknek szukás feje van, vagy az a szuka, amelyik kanos fejjel rendelkezik. Az arányosság lényege, hogy a kutya ne több egyedből legyen összegyúrva, hanem minden rész egymással összhangban álljon. Az egyed arányosságának elbírálása komoly szakértelmet és nagy gyakorlatot kíván.

Pigmentáció

A pigmentáltságot – azaz a bőr, a szőr és karmok színét – egy festékanyag, a melanin adja. Minél erősebb a pigmentáció, vagyis a bőrben minél több festékanyag van, a kutya annál nagyobb ellenállóképességgel rendelkezik a környezetből érkező káros behatásokkal szemben. A festékanyag teljes hiányát albinizmusnak nevezzük. A kutya esetében a teljes albinizmus nem létezik, csak a részleges pigmenthiány pl. a karmok fehérek. A moszkvai őrkutyánál előnyös a sötét pigmentáció. Kívánatos, hogy a tenyésztésben az erőteljes színű egyedek vegyenek részt. A szabad bőrfelületek: szemhéjszél, ajakszél, talppárna, orrtükör és a karmok feketék legyenek. A világosbarna szem nem előnyös.

Kondíció

Kondíció a szervezet külső testalakulásában megnyilvánuló állapota, melyet a táplálás, gondozás és a külső környezet hatásai befolyásolnak. A kondíció fogalma nemcsak az állat tápláltsági állapotát jelenti, hanem izmainak kidolgozottságát, bőrének rugalmasságát, szőrének fényét, csillogását is, ezek nem csak a tápláltsági állapottal függnek össze.

Többféle kondíciót különböztetünk meg:

• Tenyész- vagy kiállítási kondíció. Elérése érdekében nagyon fontos a szakszerű etetés, a kiadós mozgás, valamint a tökéletes, szakszerű tartás. Az ilyen kondícióban lévő kutya szőre fényes, izmai ruganyosak, jól táplált, nem rendelkezik felesleges zsírszövettel.
• Munkakondíció. Valamivel könnyebb forma, mint a tenyészkondició, de nem fokozódhat rossz kondícióvá. Hosszú ideig nem tartható fenn ez az állapot, ezért a tél beállta előtt ajánlatos bőségesebben táplálni az ilyen egyedet.
• Pluszkondíció. Elhízott, kövér állapot, amely meglehetősen visszataszító. A kövér kutya nem izmos, hanem puha. A nagyobb testtömeget ne a többletkondíció, hanem a rugalmas izmok, és az erőteljes csontozat adja. Felnőtt korban, ha mozgásában korlátozva van, és túl bőségesen etetik, akkor a kutya elhízik. Ezt az állapotot lehetőleg el kell kerülni.
• Mínuszkondició. A kutya sovány, izmai gyengék, hamar fárad, ellenállóképessége csekély. A legtöbb esetben helytelen tartás és etetés okozza, de lehet valamilyen betegség következménye is.

Fejlettség

A fejlettség alatt azt értjük, hogy a kutya fajtájához, ivarához, neméhez, típusához képest mekkora. Noha e tekintetben a méretek a jellemzők, mégis inkább a testtömeggel (súllyal) szokták kifejezni.

Kaszáné Marika & Kasza József
Háromszoros Aranykoszorús Mestertenyésztők