Fajtaismertető

A lajka az északi erdők jellegzetes és legendás vadászkutyája. Baltikumtól az Urálon keresztül egész Szibériában honos, főleg azokon a tájakon, ahol más kutyafajták már nem használhatók. Természetes, ősi fajta, amelyen az ember csak keveset alakított. Gyakorlatilag megmaradt a házasítása óta eredeti formájában. Mivel elterjedési területe óriási, számtalan helyi változata alakult ki, amelyek küllemileg és tulajdonságaikat tekintve nagyon is hasonlóak.

A lajka egész megjelenését, küllemét a fajta vadászati módja; alkalmazása határozza meg. Fogalmazhatunk úgy is, hogy munkája meghatározza küllemét, hiszen jellegzetes tulajdonságai nélkül feladatát sem tudná ellátni. A fajtáról kialakult képet némileg módosítanunk kell, hiszen nem egy ún. "mindenes" fajtáról, hanem tipikus vadászkutyáról van szó. A "lajaty", "lajka" szavak ugatást, ugatós kutyát jelentenek, ami nem állandóan hangoskodó kutyát jelent. A kutya farkas őséhez hasonlóan némán keresi, kajtatja a vadat. Ha megtalálta, feladata, hogy megállítsa és helyben tartsa (pl. vaddisznó, medve, szarvas), vagy ha az fára menekült (pl. madarak, prémes állatok), azt gazdájának hangadással jelezze. Neve ebből a szokásból alakult ki. Általában párosával illetve egyedül vadászik, egyszerre nagy területet kutat át a vad után. Munkája során a legnehezebb terepviszonyokkal kell megküzdenie. Külső tulajdonságai mind-mind ehhez a vadászati módhoz alkalmazkodnak. Közép magas termetű, inkább erőteljes, mint nagy kutya. Ék alakú, farkasszerű feje, kis háromszög alakú fülei, hátára vagy oldalára kunkorodó farka még a laikus számára is felismerhetővé teszik. Alkatára kirobbanóan rugalmas izomzat, a hatalmas lökő erőt biztosító lábak, a fordulékony rövid törzs a jellemző. Bundája az évszakok változásához alkalmazkodik, a kemény, közepesen hosszú fedőszőr alatt gyapjas, puha aljszőrzet található. Ez a bunda gazdáját védi a hidegtől, hótól, esőtől. Nyáron a tömött aljszőrzet megritkul, ezért a kutya nem szenved annyira a nagy melegtől. Színe a fehértől a szürkén, az ordason át a feketéig terjed, ez fajtánként, változatonként eltérő. A nálunk legelterjedtebb változata a nyugat-szibériai lajka, mely a fentieken kívül vörös és tarka színekben is előfordulhat. A legtöbb példány teste felül sötét, hasa, lábvégei, farka pedig világos, legtöbbször fehér színű. Arcán jellegzetes juharlevél mintát visel.

Szabadsághoz szokott állat, ezt viselkedése is tükrözi, hatalmas mozgásigényét, vad iránti szeretetét nehéz kielégíteni. Örökmozgó, játékosságát sosem veszti el, más fajtákat (és gazdáját is) alaposan átmozgatja közös játékaik során. Alárendeltséget kutyától és embertől is nehezen tűr el, hűsége viszont egyedülálló gazdájához mindig, mindenhonnan visszatér. Hazánkban főként kedvtelésből, házőrzőnek, sportkutyának használják. Nem egy példánya a szánhúzásban is megállja a helyét, de életeleme, ősi feladata a vadászat.

STANDARD
FCI 306. 1980. június 3.
orosz fajta

Ezt a fajtát több egymással rokon lajka fajtából, az Ural tájékán és Nyugat-Szibériában tenyésztették ki. Főleg a Szovjetunió középső területén terjedt el, ahol a populációja igen magas, sőt nagyüzemi tenyésztést folytatnak vele.

Testfelépítés: Középmagas, marmagasság kanoknál: 54-60 cm, szukáknál: 52-58 cm.
Hossz és marmagasság indexe: kanoknál: 103-107, szukáknál: 104-108.
Magatartás: Kiegyensúlyozott, élénk.
Mozgás: Rövid ügetés galoppal váltakozva.
Szőrszín: Változatos: fehér, só-bors, vörös és szürke mindenféle változata. A fekete megengedett, de tarka és foltok is lehetnek azonos színben,
Szőrzet: Kemény fedőszőr és jó tömött aljszőrzet. Fedőszőr egyenes, durva. Köszönhetően a jól fejlett aljszőrnek, kissé elálló és gazdagon mutat. A fejen, a füleken, végtagokon a szőrzet rövid. A maron, nyakon, vállakon és a végtagok hátsórészen a szőrzet hosszabb, a pofán pofaszakállt, a nyakon gallért és a végtagokon kis zászlót alkot.
Csontozat: Jól fejlett, de nem masszív és nem durva. Jól fejlett erős az izomzat.
Fej: Száraz és egyenlőszárú háromszöghöz hasonlít. Az arcorri rész hosszú elkeskenyedő. Az átmenet a fejtetőtől az arcorrig fokozatos, alig észrevehető. Az ajkak szárazak, feszesek. A fülek magasan tűzöttek, hegyesen állók. Sötét, ovális, ferdevágású szemek. Ollós harapás erős, fehér fogakkal.
Nyak: Száraz, jól izmolt, erősen hangsúlyozott mar.
Mellkas: Jól fejlett. Egyenes, erős hátvonal, rövid ágyék, rugalmas. A far széles, jól izmolt, enyhén csapott. A has enyhén felhúzott.
Mellső végtagok: Ferdén álló jól izmolt lapockák, hosszúvégtagok. A lábközép nem hosszú, enyhén hajlott.
Hátsó végtagok: Jól izmolt, erőteljes, kihangsúlyozott szögelések és csánk.
Mancsok: Ovális, jól ívelt, zárt ujjakkal. A farkaskörmöket el kell távolítani.
Farok: Erősen gyűrűs, a háton vagy a combon hordott.